Avagy mit tehetsz, hogy szélessávú legyen az emberek között a kapcsolat a csapatodban?
Megvan még az az időszak amikor “bevezették a netet” hozzátok? Amikor még Vágási Feri is épp csak beszállt az internetbe?
Azok a vad ’90-es évek!
Akkor emlékszel a telefonos betárcsázás klasszikus pattogó hangjára és arra milyen kínszenvedés volt bármit elérni. Na nem mintha akkor sok minőségi oldalt ismertünk volna, de a várakozás miatt minden oldal izgalmas volt. Aztán amikor már “szélessávú” internet lett és hirtelen már nem kellett várni? Ha ma úgy töltene be egy oldal, szerintem sokan csuklanának a szolgáltatóknál. Mert ma már lassan azt se tudjuk, milyen gyors az internet kapcsolatunk, mert minden oldal, legyen az számítógépen vagy mobilon, pillanatok alatt betölt, és még a fürdőszobai mérleg is “okos”.
Ha belegondolsz milyen minőségű az emberi kapcsolat abban a szervezetben ahol dolgozol, mit gondolsz, hol vagytok a betárcsázós-gigabit skálán?
Mi azt látjuk, ma sokan elég alacsony sávszélességen kapcsolódnak egymáshoz, így kevés a jó minőségű kapcsolati hálóval beszőtt szervezet. Pedig elég egyértelmű előnyökkel jár, ha sikerül javítani a kapcsolataitokon: hatékonyabb munka ( pl nem ketten dolgoznak ugyanazon a feladaton, és nem kell utólag javítani, mert nem értettétek meg egymást ), magasabb bizalom ( hallom amit mondasz, és el is hiszem neked), jobb teljesítmény (arról van szó, hogyan éritek el a célt, nem arról mi az, ami miatt nem).
Engedd meg, hogy megosszak veled 5 dolgot, amit bármikor elkezdhetsz, és rövid időn belül jelentősen javulni fog a kapcsolati sávszélesség körülötted!
1. Fogalmazzatok meg transzparens csapatszintű célokat!
Bár nálunk az oktatási rendszer erősen nevel a versenyre, pl azzal, hogy ha négyest kaptál biztos tudd, ki kapott ötöst és mit kell javítanod, hogy te is az “élmezőnybe” tartozz, és igen elenyésző a testnevelés órán kívül bármi olyan feladat, ahol együtt kell működni, ez a mentalitás a munka világában már meghaladott.
A 20. század második felében nagyot ment a Taylor-féle munkaszervezés koncepciója, mostanra széleskörű egyetértés van abban, hogy a kiemelkedő teljesítmények olyan közösségekben születnek, akik tudják mit szeretnének elérni és pontosan tudják ki hogyan vállal ebben szerepet, ezért képesek felelősséget vállalni és optimálisan dönteni.
Szóval gondolkozz el azon a kérdésen, hogy tudod-e, pontosan mi a te szereped a csapatban. És mit kell tenned ahhoz, hogy sikeres legyen a csapat. Ha te tudod, szuper, de vajon mindenki tudja, akivel együtt dolgozol? És te tudod az övékét?
Ha vezető vagy, érdemes azt is átgondolnod mit jutalmaztok, az egyéni teljesítményt, vagy a csapatosat?
2. Dolgozzatok ki egyértelmű alapfolyamatokat!
Kevés dolog van, ami jobban rombolja a kapcsolatokat, mint amikor sokadszorra futsz bele abba a helyzetbe, hogy nem tudod, az üzletileg kritikus folyamatokért pontosan ki a felelős. Bejött egy dühös telefon egy ügyféltől? Van egy hiba egy korábbi rendelésben, amit javítani kellene gyorsan? Holnapra kellene egy kimutatás az elmúlt heti eladásokról? Valaki a jövő héten kezd, és kellene neki egy laptop? El kellene utalni egy számlát, mert különben lekapcsolják az áramot?
Amikor valami olyan történik, aminek nincs egyértelmű felelőse, érdemes előre kigondolni és tisztázni hogyan jártok el. Ki dönt a felelősről, és hogyan tudjátok ezt úgy dokumentálni, hogy mindenki tudja, és később is megtalálható legyen.
Amikor egy szervezet azt dönti el, hogy bevezet egy vállalatirányítási rendszert, akkor erről a munkáról dönt legfőképp, és ezért lesz aztán stabilabb és egyértelműbb minden. De ugyanez az oka a formális protokolloknak a diplomáciában, nem kell tűnődni azon, hogyan köszönj, ülj le, távozz, egyél, …
De nem kell ilyen komplex dolgot tenned, elég ha vezettek egy google dokumentumot, vagy online word file-t amiben kereshetően rögzítitek hol vannak a felelősségi határok.
Szóval, vannak nálatok mindenkinek elérhető és egyértelmű “protokollok”?
3. Iktassatok be rendszeres találkozásokat!
Ma már elég könnyű tartani a kapcsolatot telefonon, emailen, whatsappon, messengeren, vagy bármin amit használtok. Nagy a kísértés, hogy “hatékonyak legyetek”, és gyorsan átbeszéljétek a dolgokat vezetés közben, vagy egy email váltásban.
De így a kapcsolati lehetőségetek egy kicsi részét használjátok csak ki. A szemtől szembeni találkozást azért nem helyettesíti semmi, mert egy kapcsolat alapfolyamatainak egy kis része zajlik a szavak és a hangok szintjén.
Ahhoz, hogy igazán értsétek egymást több információra van szükség, mint amit a távolból át lehet adni. Minden párbeszédnek van egy érzelmi és kapcsolati kontextusa, amik a távolból elég zavarosak, viszont szemtől szemben eltéveszthetetlenek.
Érdemes megállapodnotok egy idősávban és rendszerességben (pl minden második héten kedden 10-kor), hogy legyen olyan alkalom, amikor a közvetlen munkatársaiddal (beosztottjaiddal ÉS a vezetőddel) leülsz szemtől szembe kettesben, és ezt végtelenítve rakjátok be a naptáratokba.
Azt fogjátok tapasztalni, hogy mindig lesz fontos téma és ha nincs is azonnali sürgősség, akkor legalább lesz időtök hátralépni egyet, és átgondolni a számotokra fontos dolgokat. Plusz egy ilyen fix idősáv tehermentesíti a köztes időt, mert ami várhat, azt ott úgyis meg fogjátok beszélni.
Pro tipp: legyen egy listád ahol vezeted mit kell megbeszélnetek, és nézzétek át együtt a listáitokat amikor kezditek a megbeszélést, hogy biztosan jól töltsétek el az időt.
4. Használd az érzelmi képességeidet!
Az érzelmi intelligencia most egy felkapott és sokat érintett téma, teljes joggal. Bármennyire is az a közfelfogás, hogy egy munkahelyen az a “profi” viselkedés, ha nem lelkizünk és a nehéz érzelmeket letesszük az ajtóban, a felemelőket pedig jól kihangosítjuk az irodában, ez köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ugyanis az érzelmek, érzetek akkor is ott vannak mindenkiben, ha ezeket “nyilvánosságra” lehet hozni, vagy ha nem. Azt tudjátok eldönteni, beszéltek-e róluk vagy nem. Ha egy csapatban nincs érzelmi kapacitás arra, hogy az érzelmek is beszédtémává lépjenek elő, akkor a kapcsolataitok szenvedni fognak. Lesz egy elefánt a szobában, amit senki se akar észrevenni.
A legegyszerűbb dolog amit tehetsz, hogy jó arányban használod a füled és a szád. Ez pedig legalább 2:1-hez, pont, mint ahogy a fejeden is vannak. És ha a füled használod, próbálj meg nem a válaszon gondolkozni, csak arra figyelni, biztosan mindent értesz-e ami feléd jön. Ha nem, kérdezz. Ennyi az egész.
Azt fogod tapasztalni, hogy ha többet vagy csendben, több “hely” lesz a nehezebb dolgoknak is, hogy felszínre kerüljenek, és ha jól hallgatsz nem lesz a másik félnek kellemetlen elmondani, ami nehéz neki. Ez pedig nagyot fog lökni a kapcsolatotokon.
5. Raktározzátok a tudást!
Szóba kerültek már a protokollok, ami jó alap, de ami még jobb, hogyha biztosítotok időt arra, hogy minél többen ismerjék egymást a csapatban.
Mi történik, hogyha elkezded összekötni a pontokat a csapat minden részében? Szétoszlik az információ, vagyis lesz “biztonsági mentésed” , méghozzá bőséggel. És ha bármi miatt kiesik egy kulcsembered, akkor tudod egyesíteni ezeket a biztonsági mentéseket, és tudtok hatékonyan reagálni. De ez nem minden, előbb-utóbb azt látod majd, hogy nem várt ötletek születnek, és megnő a felelősségvállalás a csapatban.
Ehhez nem kellenek nagy több napos elvonulások, elég ha egy páran jó példával járnak elől, és elhívnak másokat ebédelni, kávézni, vagy bármi olyan programra, ahol van lehetőség kötetlenül beszélgetni. Biztos találtok egy hozzátok jól illő szokást.
Bármikor bárki elkezdheti, ez benne a legjobb.
Mint a népmesékben
Remélem sikerült átadnom, hogy sokszor ezeken a napi apróságokon keresztül is óriási változásokat lehet elérni a kapcsolataitok minőségében. Persze ez nem egy varázsütés, de sok kicsi sokra megy.
Hiszünk benne, hogy erre érdemes figyelmet szentelni, és tudatossabbnak lenni, mert ma a kapcsolatok minősége egy komoly versenyelőny, hiszen általuk lesz hatékonyabb a közös munka, magasabb a bizalom és végső soron jobb a teljesítmény is!
0 hozzászólás